Ez is egy érdekes élmény volt. D-nek tetszett az arca és a szeme (bár a teste sem volt rossz), így jobbra húztam. Ő is engem. Hamar beszélni kezdtünk, kiderült, hogy ápolónő és párt keres tinderen. Kb fél óra beszélgetés után felvettem fb-n, és ott is folytattuk a chatelést. Zárásképpen megbeszéltünk egy találkozót a közeledő hétvégére (még pár nap volt hátra), majd elmentünk aludni.

Másnap már jött egy fb chatüzenet, hogy inkább mégse talizzunk (hohó kezdődik!). Kérdezem, hogy van-e oka? Látta, hogy a profilomon mennyi szép és fiatal lánnyal vagyok fotózva, és ő a nyomába se ér azoknak, biztos nem őt keresem...Mondom ahha, és abba nem gondolt bele, hogy van oka, hogy jobbra húztam? Mondjuk, hogy ő tetszik nekem?

Na nagy nehezen legyűrtem a kétségeit, abban maradtunk, hogy akkor találkozunk szombaton.

Másnap megint rákezdett, hogy szerinte ő túl ronda hozzám, én mennyire jóképű vagyok (nem mondom, jól esett a bók), és biztos, hogy fiatalabb csaj illene hozzám, ő már túl öreg.

Megjegyzem volt már 29 éves barátnőm és tökéletesen jól működött a dolog.

Viccelődni kezdtem vele, hogy akkor ezek szerint az ő esete egy fogatlan, üvegszemű bácsi lenne. Ha már én túl jó képű vagyok hozzá:) Értette a viccet, és így sikerült valahogy megint visszahoznom találkozós szintre az önbecsülését (de már nagyon untam ezt!) és most már tényleg találkozóban maradtunk. 

Erre szombat reggel írt, hogy mégse fog ráérni. Oké, én mindent megtettem, nem fogok erőlködni, hogy egy önbizalomhiányosnak magyarázzak tovább. Volt oka, hogy jobbra húztam, kár bemagyarázni magunknak mindenféle baromságot, és kár kishitűségből meg önbizalomhiányból lemondani egy találkozót. Így csak megfosztjuk magunkat egy lehetőségtől, ami kitudja hová vezetett volna. Végül is persze, jobb meg se próbálni...

Csak egy kérdésem van, vagyis kettő: mikor került ki ennyi pszichológiai defektes ember a társadalomba? És miért engem találnak be?

Az anyuka..hát gondolkoztam, hogy merre húzzam, de mivel szép volt az arca, jobbra dőlt el. Meglepetésemre ő is visszaigazolt, rá is írtam, lássuk ebből mit lehet kihozni...

Rögtön vissza is írt, megbeszéltük, ki mit szeret csinálni a szabadidejében. Ezután rátértem, hogy szereti-e a fiatalabb pasikat vagy mi az oka, hogy visszajelölt. Mondta, hogy semmi különös, csak ismerkedik, nincs egy korosztályra se ráállva. De kifejezetten azt is írta, hogy ő nem ribi és nem keresi a kósza kalandokat.

Ahhoz képest hamar rátértünk erotikusabb töltetű témákra is. Megkérdezte a horoszkópomat (mintha az bármit számítana..), amiből azt szűrte le, hogy akkor tuti jól masszírozok (amúgy eltalálta!)

Majd kifejtette, hogy ő elég sokat kalandozott már, fiatalabbakkal is. Na mondom, kezd izgalmas lenni a tényállás. Írta, hogy ráférne egy kis kényeztetés...majd elkezdtünk leszervezni egy estét..írta, hogy nála jó, de csak ha a fia elaludt..(hmm még jó, hogy nem szeretne kalandot)

Lefixáltunk egy időpontot, de később kiderült, hogy egyikünk se fog ráérni akkor, így megpróbáltuk egy másik napra áttenni. Majd jött a jó öreg eltűnés..aztán ráírtam hogy mi újság, mondta hogy sok a programja, meg találkozik vmi pasival is, hát így ennyiben maradtunk..azóta inaktív.

Zsuzsi vörös hajú, szép mosollyal rendelkező lány volt, így jobbra húztam. Majd történt egy Match! és rá is írtam. Kedvesen válaszolt, így elkezdtük lefutni az ilyenkor szokásos köröket: megbeszéltük ki mit szeret csinálni szabadidejében, ki hol bulizik stb. Kiderült, hogy már egy ideje szingli, nem hisz a tinderes ismerkedésben, de kipróbálja hátha. Az írásából egy kedves személyiség tűnt ki, gondoltam hamar áttérek vele az fb-ra, ott mégis könnyebb kommunikálni, meg már az ember szerez egy teljes nevet (így kisebb az esélye, hogy eltűnik!)

Miután megadta az fb profilját, be is jelöltem. Várok. Semmi. Várok. Nem jelöl vissza. Még tovább várok. Újabb semmi. Na mondom, itt baj lesz (feszült helyzeteken tréningezett agyam ilyenkor már vészvillogóként jelez a probléma közeledtére).

Ráírtam tinderen, hogy bejelöltem, látta-e. Nagy késve jött a válasz, hogy látott a profilomon valamit, ami nem tetszett neki (pedig már rég letöröltem a részeges, fűben fetrengő, házibulikban készült fotóimat. De tényleg).

Kérdeztem, hogy ugyan mi nem tetszett neki? Hát, hogy sok csajjal van közös képem (különböző nyaralásokból, nyelvsulikból stb.) És ez miért baj? A válasz: mert biztos nagy csajozógép vagyok, meg már volt ilyennel tapasztalata és ez nem tetszik neki. 

Írtam, hogy kösz, hogy már a képeim alapján kiismert, esetleg, ha nem preventív jelleggel elítélne/címkézne, azért az jól esne. Plusz azok a lányok lehetnek csoporttársak, barátok, nyelvsulis ismerősök is. Mondta, hogy tudja, hogy előítéletes, de már a bizalmát elvesztettem (???) és ez ellen nem tud mit tenni, meg én se. Ez már nem fog nála megváltozni. Majd le is törölt tinderről.

Ahha, tehát a múltbéli tapasztalatok, meg frusztrációk miatt ítéljük el azonnal a másikat, mert biztos, hogy pár kép alapján már következtethetünk az egész személyiségére. Meg már borítékolható, hogy meg fog bántani minket. Mindent értek!

Nóri egy rejtély marad számomra. Szimpatikus fiatal lány, rögtön tudtunk miről beszélni, szinte egyik téma jött a másik után, amikor minden olyan természetes. Kiderült, hogy azonos területen dolgozunk, így a legújabb szakmai dolgokat is meg tudtuk beszélni. 

Arra a kérdésemre, hogy miért van tinderen az volt a válasz, hogy miért ne, hátha itt akad össze a nagy Ő-vel (hát oké, végül is ki tudja), de már lankadt a lelkesedése, mert kevés sikerélménye volt (hát majd most megváltoztatom -gondoltam én). Kérdeztem, hogy egy találkozóban benne lenne-e, erre annyit kaptam, hogy majd meglátjuk, aztán elment aludni.

Másnap megkérdeztem, hogy érzi magát. Erre jött a válasz, hogy őszinte lesz velem, mert normálisnak tart (jujúújj ha valami így kezdődik...) Nála még nincs itt a tinderezés ideje. Kértem, hogy ezt a gondolatot fejtse ki. Hát még valakin túl kell lépnie, hogy tudjon másokkal kezdeni. Szerinte nincs értelme, ha folyton más jár az eszében. (Ebben igaza is van, de ezt miért nem lehetett kitalálni mielőtt regisztrált??)

De úgy érzi nem kell magyarázkodnia bármi miatt és ennyi (nyilván nem kell, de alapvetően ha koptatunk valakit, az szeretné tudni az okát). Válaszomat meg se várva, eltűnt és tinderről is törölte magát.

Örülök, hogy még egy ember nálam jött rá mi is zajlik a lelkében, kin nem lépett túl, mik a frusztrációi, igazából ott se akar lenni stb... Szívesen segítettem! Máskor is!

Judittal kölcsönösen bejelöltük egymást, elsőnek mindig én írok, aztán vagy jön válasz vagy nem. Itt most jött is hamar a reakció. Törökország is szóba került, mivel az nagy kedvence a hölgynek, tud is törökül. Mivel én is jártam ott, már megvolt a közös kapcsolódási pont, amin el lehetett indulni.

Kedélyesen elbeszélgettünk átlag dolgokról, majd áttértünk fb-ra. Ott is beszélgettünk, egyre személyesebb dolgokat érintve. Másnap folytattuk, amikor meg is beszéltük, hogy találkozunk, de kiderült hogy ő éppen az egyik megyeszékhelyen van, mivel odavalósi. Megbeszéltük, hogy akkor találkozunk, ha hazaért és ennyiben maradtunk. A következő héten írtam, de semmi válasz...pár napra rá újból írtam és ismét semmi..így ment 2 héten át válasz nélkül, majd nagy nehezen írt, hogy nincs kedve találkozni senkivel, de estére kigondolja hogy lesz-e még is kedve (ajjajj ez sose jelent jót)!

Majd következő nap írt is, hogy másnapos, ő most nem tud találkozni (ugye megmondtam, hogy nem jelent jót?). Válaszom: akkor majd szóljon, ha nem lesz másnapos...Persze nem is írt, újból én jelentkeztem, hogy mi a helyzet. Mondta, már nem akar találkozni. Rákérdeztem, hogy van-e bármi racionális indoka? Erre a válasz, hogy találkozott mással..(köszi, tehát másra ráértél...). Most erre mit lehet mondani??

Gyorsan el is búcsúztam egy sok sikert akkor-al, majd hónapokig nem beszéltünk. Valamikor újra ráírtam és készségesen válaszolt, bele is ment egy találkozóba vasárnapra, de aztán többet nem írtam rá, hogy a részleteket megbeszéljük (kicsit bosszú is volt, meg kicsit nem is érdekel már a dolog). 

Szóval ha A-val nem jön össze, akkor még kapható a B-re mi? És közben azt várja, hogy a felhőben és/vagy parkolópályán tartott B még hajlandó legyen ráérni/találkozni vele, ha neki úgy alakul az élete.

Gratulálok a logikához...

Íme egy hiánypótló blog, amely felsorolja az életben előforduló furcsa és megmagyarázhatatlan randikat és egyéb emberi kapcsolatokat/párkapcsolatokat és egyéb nyűgöket. Próbálok egy keresztmetszetet adni az életemben (és barátok életében) megtörtént groteszk, furcsa, logikátlan, szélsőséges emberi reakciókra, kapcsolatokra és randikra vagy a majdnem megtörtént randikra.

Figyelem! A blog megtörtént, valós eseményeken alapul, úgy ahogy azok valójában alakultak. A történetek szereplőit nem fedem fel, mindenki megőrizheti az anonimitását. A blog célja nem a lejáratás, csupán egy tükröt kíván tartani a mai társadalmunk és emberi kapcsolataink elé. Avagy miért olyan nehéz randizni és párt találni...

Lássuk hát!